Önmagunk nyomon követése: A modern technológia hatása az életünkre
Adam, egy adatkutató barátom, egy furcsa új szokásáról mesélt egy forgalmas pubban. Már több mint egy éve csinálta, de senkinek sem beszélt róla. Kíváncsian nézett körbe, majd elővette a telefonját, és megmutatta nekem a szenvedélyének termékét: egy táblázatot. Ez nem az éves adóbevallásának nyilvántartása volt, hanem az életének apró részleteit rögzítő táblázat, amely több tucat oszlopban követte mindennapi rutinjának minden elemét.
Az egész onnan indult, hogy a barátjával folyamatosan vitáztak arról, hogy mennyi időt töltenek együtt. Adam úgy gondolta, hogy eleget találkoznak, míg a partnere nem. Csak egy módja volt a kérdés eldöntésének: a hideg, kemény adatok. Így elkezdte nyilvántartani, hogy hány nap találkoztak, és hány nap nem. “Csak ezzel az egy elemmel kezdődött,” mesélte, “de aztán elkezdtem gondolkodni, van-e még más dolog, amit követhetnék?”
A táblázat bővült; hamarosan elkezdte követni az alvását, a társadalmi eseményeket, az edzésprogramját és a kulturális fogyasztását. Még a nap során elfogyasztott sajt mennyiségét is rögzítette, 1-től 8-ig terjedő skálán (érdemes megjegyezni, hogy Adam francia – csak elképzelni tudom, mi történne egy olyan napon, amikor a maximumot, azaz a nyolcat éri el a sajt skálán).
Manapság az átlagos okostelefon számos önnyomon követési eszközt tartalmaz. Az iPhone Health funkció segíthet nyomon követni a hangulatunkat, a mobilitásunkat és a táplálkozásunkat, de a szexuális aktivitást, a fogmosást és a napfényben töltött időt is. Ott vannak a nyomkövető eszközök: okosórák a csuklón, okosgyűrűk az ujjakon, Zoe glükózmonitorozó tapaszok a karon, fitneszkövetők, amelyek minden lépést adatpontok ezreivé alakítanak. A legújabb egy 210 font értékű eszköz, amely 24/7 vérnyomás-monitorozást ígér. Egy nemrég készült YouGov felmérés szerint a megkérdezett brit válaszadók közel 40%-a rendelkezik viselhető eszközzel.
Az egész mögött egy ígéret rejlik: ha jobban megérted az életedet az adatokkal, javíthatod is azt. A gondolat csábító, főleg amikor a technológiai cégek olyan eszközöket kínálnak, amelyekről azt mondják, hogy megkönnyítik a dolgunkat. De vajon egy emberi élet csökkenthető egy adatbázisra? Lehet-e egy testet úgy hangolni, mint egy gépet? Vagy ez az önnyomon követés robbanása csupán a nárcizmus újraértelmezése a nagy adatok korában, egy olyan társadalomban, amely internalizálta a technológiai ipar maximáját, miszerint több adat mindig jobb?
Az önnyomon követés vizsgálatához csak helyénvaló volt, hogy saját kísérletet végezzek. Három hónapon keresztül 15 változót követtem nyomon az életemben naponta, rögzítve az alvásomat, az edzést, a képernyőidőt, az egészségügyi panaszokat, a kiadásokat, a kulturális fogyasztást és a társadalmi terveket, valamint 10-es skálán értékelve a hangulatomat és a munka produktivitásomat. Többnyire egy táblázatot és a telefonomat használtam az adatok rögzítésére, de a projekt közepén egy Oura okosgyűrűt is bevontam, amely az alvást, a szívverést, a hőmérsékletet és a tevékenységet rögzíti.
Az önismeret keresése olyan történet, ami régi, mint az idő: a 18. században, 20 éves korában Benjamin Franklin 13 alapvető értéket azonosított, amelyeket szeretett volna fejleszteni, sok közülük nagyon távol áll a mai fiatalok törekvéseitől. Ezek voltak: mértékletesség, csend, rend, eltökéltség, takarékosság, ipar, őszinteség, igazságosság, mérséklet, tisztaság, nyugalom, szüzesség és alázat. Franklin a napot hat időszakra osztotta, és fekete jelet tett a naplójába, amikor megszegte egy értéket.
Egy érdekes tény: A „kvantifikált én” kifejezést Gary Wolf és Kevin Kelly, a Wired magazin szerkesztői alkották meg, hogy hangsúlyozzák az adatok szerepét a mindennapi életünkben.
Források: Wired, YouGov, Benjamin Franklin önéletrajza, Oura.
