Az Amerikai Különleges Egységek Új Generációja: Hyper-Enabled Operátorok
A nap lassan éjszakába fordul, és az amerikai különleges operátorok egyre nyugtalanabbak. Egy sűrűn lakott városi központban, egy politikailag ingatag régióban vannak bevetve, és az elmúlt napokban a helyi tevékenység egyre hevesebbé vált. Az utak és piacok a szokásosnál is nagyobb nyüzsgéssel teltek meg. A hírszerzés szerint a városban magas a fenyegetettség szintje, de a részletek homályosak, és a csapatnak alacsony profilban kell maradnia—egy tűzharc ismert ellenséges elemeket vonzhatna rájuk. Az amerikaiak úgy döntenek, óvatosabb megközelítést alkalmaznak a potenciális fenyegetések felmérésére. Elhagyva a feltűnő taktikai felszerelést, hogy beleolvadjanak a tömegbe, egy operátor kilép a környék fő utcájára, hogy lássa, mit láthat.
Egy gombnyomással az operátor mindent lát. Egy komplex érzékelő rendszer, amelyet a fejre szerelhető kijelzőjéhez csatoltak, elkezdi összegyűjteni az információkat a körülötte lévő világból. A testbeszédet, szívritmusokat, arckifejezéseket és még a helyi dialektusokban elhangzó beszélgetésfoszlányokat is gyorsan összegyűjtik és feldolgozzák a hátizsákjában lévő szuperszámítógépek segítségével. Az információt azonnal elemzik, egyszerűsítik, és visszajuttatják a fejre szerelhető kijelzőre. Az operátor taktikai mesterséges intelligencia asszisztensének értékelése egyértelmű: számos szezonális esemény érkezik a városba, és a legtöbb járókelő izgatott és lelkes, minimális fenyegetést jelentve a csapatra. A válság elkerülve—egyelőre.
Ez az egyik számos potenciális forgatókönyv közül, amelyet az elmúlt években ismételten bemutattak a Védelmi Minisztérium tisztviselői, amikor az amerikai különleges műveleti erők jövőjéről beszéltek. A védelem tisztviselői és a tudományos-fantasztikus írók egyaránt elképzeltek egy olyan jövőt, amelyet agyi implantátumok és teljesítményfokozó gyógyszerek alakítanak, vagy egy „Starship Troopers” típusú páncélozott védőruhát, de az amerikai különleges műveleti parancsnokság (SOCOM) szerint a következő generációs fegyveres konfliktust egy viszonylag egyszerű koncepcióval vívják meg (és remélhetőleg nyerik meg): a „hyper-enabled operátor” (HEO).
Több Agy, Kevesebb Izom
Először 2019-ben mutatták be a nagyközönségnek a SOCOM Közös Beszerzési Csoportjának (JATF) tisztviselői egy Small Wars Journal esszéjében. A hyper-enabled operátor koncepció a Tactical Assault Light Operator Suit (TALOS) program utóda, amelyet 2013-ban indítottak el, hogy az amerikai különleges műveleti erőket egy úgynevezett „Vasember” öltönnyel lássák el. A TALOS-t egy 2012-es túszmentő művelet során egy Navy SEAL halála inspirálta, amelynek célja az operátorok túlélési esélyeinek javítása volt a harcban, azáltal, hogy virtuálisan ellenállóvá teszi őket a kézifegyverek tüzével szemben, összetett páncélrétegek révén. Bár a TALOS programot 2019-ben halottnak nyilvánították a rendszerösszetevők egy egységes egységbe történő integrálásával kapcsolatos kihívások miatt, a programból levont tanulságok természetes utódjaként született meg a HEO.
A HEO koncepció alapvető célja egyértelmű: „kognitív fölényt” biztosítani a harctéren, vagyis „a helyzet dominálása azáltal, hogy gyorsabban hoznak meg informált döntéseket, mint az ellenfél,” ahogy a SOCOM tisztviselői fogalmaztak. Ahelyett, hogy fizikai előnyöket biztosítanának az amerikai különleges műveleti erőknek a következő generációs testpáncéllal és egzotikus fegyverekkel, a jövő operátorai olyan technológiákkal mennek harcba, amelyek célja a helyzeti tudatosság és a döntéshozatal fokozása. John Boyd egykori vadászpilóta és légierő ezredes javasolta az „OODA hurok” (megfigyelés, tájékozódás, döntés, cselekvés) mint a 21. századi katonai döntéshozatali modell magját. A HEO koncepció célja a technológia használata a hurok annyira szűkítése érdekében, hogy az operátorok szó szerint gyorsabb és okosabb döntéseket hoznak, mint az ellenség.
„A HEO célja,” ahogy a SOCOM tisztviselői fogalmaztak 2019-ben, „hogy a megfelelő információt a megfelelő személyhez juttassák a megfelelő időben.”
Ennek a célnak az eléréséhez a HEO koncepció azt javasolja, hogy a TALOS program szívében lévő páncélt kifinomult kommunikációs berendezésekre és egy robusztus érzékelő rendszerre cseréljék, amely fejlett számítógépes architektúrán alapul, lehetővé téve az operátor számára a releváns adatok összegyűjtését és egyszerű interfészen, például egy fejre szerelhető kijelzőn keresztüli feldolgozását. Ha a TALOS egy „Vasember” öltönyként lett elképzelve, akkor a HEO lényegében Jarvis, Tony Stark beépített mesterséges intelligencia asszisztense, amely folyamatosan táplálja őt információkkal a sisakjának fejre szerelhető kijelzőjén keresztül.
„[JATF] olyan technológiákat céloz meg, amelyek kognitív fölényt biztosítanak a SOF operátoroknak a szélén, zord és vitatott környezetekben, partnerekkel és szövetségesekkel együttműködve,” mondja James O. Gregory, a SOCOM szóvivője a WIRED-nek, a program általános leírását idézve a parancsnokság weboldaláról. „Ezek a technológiák lehetővé teszik a taktikai csapatok számára, hogy intuitívan használják a következő generációs érzékelők, hálózatok, számítógépek és kommunikációs rendszerek által rendelkezésre bocsátott információkat, hogy gyorsan felépítsék a helyzeti tudatosságot. Ezáltal segít időben, jól informált döntéseket hozni, és olyan cselekvéseket végrehajtani, amelyek az ellenség reakcióképességén kívül esnek.”
Az operációs környezet, amelyben a JATF jelenlegi erőfeszítései zajlanak, a háború versenyfázisában van, engedékeny vagy félig engedékeny helyeken. („Engedékeny környezet” általában olyan operációs környezetet jelent, ahol az amerikai erőknek a fogadó ország biztonsági apparátusa támogatása van, míg egy „félig engedékeny” környezet potenciálisan ellenséges, és a helyi támogatás gyakran nem megbízható.) A HEO többé nem csak egy újabb eszköz egy kinetikus támadáshoz, hanem segít az elit csapatoknak a béke és a konfliktus közötti „szürke zónában” működni.
A SOCOM széleskörű ügynökségi bejelentése—a védelmi ipar kutatási és fejlesztési javaslatainak általános felkérése—2020-ban jelent meg, és legutóbb 2023 novemberében frissítették, részletezi a JATF törekvését a helyzeti tudatosságot fokozó fejlett technológiákra. Ezek a technológiák közé tartoznak: hírszerzési, megfigyelési és felderítési képességek „jelentős személyzeti vagy hálózati erőforrások nélkül” (az említett „a szélén”); kifinomult érzékelők, amelyek képesek „írisz, arcfelismerés, anatómiai intézkedések, gesztusok, járás, szívverés, elektromágneses jelek, dezoxiribonukleinsav [DNS] és mikrobiom felismerésére”; alacsony láthatóságú kommunikációs rendszerek; és „adatvizualizációk,” amelyek „lehetővé teszik az operátorok számára, hogy intuitívan megértsék a kommunikációs, számítógépes és érzékelő rendszerek hálózatból származó információit,” többek között. Röviden, a HEO olyan rendszereket képzel el, amelyek lehetővé teszik az adatok folyamatos, valós idejű gyűjtését és feldolgozását, amelyek potenciálisan a különbséget jelenthetik az élet és a halál között egy bizonytalan helyzetben.
Az amerikai katonai tervezők számára a HEO koncepció ígéretes: egy hadsereg értékelése szerint a rendszer sikeres átvétele potenciálisan sokkal nagyobb mértékben növelheti az operátorok túlélési esélyeit, mint a TALOS program további testpáncélzata. De mint más potenciálisan forradalmi technológiai vállalkozások, a HEO is egy tudományos-fantasztikus álom lehet, amely saját technikai összetettsége alatt összeroppan. És nincs garancia arra, hogy az operátorok elsőre zökkenőmentesen fogadják el az új technológiát: bár a VITA működési ígéretet mutatott, nem világos, hogy a HEO többi terméke intuitív lesz-e ahhoz, hogy valóban fokozza az operátorokat a terepen, szemben azzal, hogy bonyolult új rendszerrel terhelje őket.
Érdekesség: Az AI által támogatott helyzeti tudatosság eszközei, mint például a VITA, képesek valós időben lefordítani az utcai jeleket és graffiti-kat, jelentősen javítva az operátorok helyzetfelismerését.
Források: WIRED, Small Wars Journal, SOCOM, Janes, C4ISRNet
