Az MIT új kutatása a lazacok migrációjának automatizált nyomon követéséről
Sara Beery, az MIT Villamosmérnöki és Számítástechnikai Tanszékének (EECS) újonnan kinevezett adjunktusa, elkötelezetten foglalkozik az ökológiai kihívásokkal. Kutatási karrierjét a számítógépes látás, gépi tanulás és adat tudomány területén szerzett tapasztalatainak alkalmazására építette, hogy valós problémákat oldjon meg a természetvédelem és a fenntarthatóság terén.
A csendes-óceáni északnyugaton a lazacok jelentős hatással vannak ökoszisztémájuk egészségére, és komplex szaporodási igényeik különös figyelmet kaptak Beery kutatása során. Évente milliók migrálnak, hogy ikráikat lerakják az édesvízi patakokban. A fiatal lazacok, azaz a lazacivadékok, az óceánba jutva éveket töltenek el, mire felnőtté válnak. Felnőtt korukban visszatérnek szülőhelyükre, hogy biztosítsák fajuk folytatását.
A lazacok migrációja nemcsak a saját fajukat tartja fenn, hanem kulcsszerepet játszik a folyók és óceánok egészségében is. A lazacok tápanyagokat, például szenet és nitrogént hoznak a tengerből a folyókba, amelyek javítják az ökoszisztémák tápanyagellátottságát. Ezenkívül a lazacok fontos táplálékforrást jelentenek számos ragadozó, például medvék, farkasok és madarak számára, miközben segítenek más populációk, például a rovarok kontrollálásában is.
A lazacok migrációjának nyomon követése
A fokozódó emberi tevékenységek, például a túlhalászat, a vízenergia-fejlesztés, valamint az élőhelyek elvesztése és a klímaváltozás jelentős hatással voltak a lazacpopulációkra. A lazacfélék hatékony nyomon követése és kezelése elengedhetetlen a különböző ökológiai, kulturális és emberi érdekek közötti egyensúly megőrzéséhez. A lazacok számának pontos nyomon követése a szaporodási időszakban elengedhetetlen a veszélyeztetett populációk nyomon követéséhez, a helyreállítási stratégiák sikerének értékeléséhez, valamint a halászati szezon szabályozásához.
Beery jelenleg egy olyan kutatási projektet vezet, amely a számítógépes látás korszerű módszereivel kívánja egyszerűsíteni a lazac nyomon követését. A projekt célja, hogy automatizálja a migráló lazacpopulációk számolását az északnyugati csendes-óceáni folyókban. A csapat, amelynek tagja Justin Kay, az EECS doktori hallgatója, videofelvételeket gyűjt a különböző folyók sonar kameráival. A csapat annotálja az adatokat, hogy a számítógépes látási rendszer képes legyen önállóan észlelni és megszámolni a halakat.
A „Fishbox” és a közösségi fejlesztés
A kutatócsapat egy hatékony adat-infrastruktúra kifejlesztésén is dolgozik. A rendszer képes a sonar kamerák által készített videók valós idejű feldolgozására anélkül, hogy internetkapcsolatra lenne szükség. A „Fishbox” nevű eszköz lehetővé teszi a halászati menedzserek számára, hogy a számítógépes látási modelleket közvetlenül a sonar helyszíneken futtassák.
Beery és csapata közösséget épít a lazacfélék nyomon követésére és kezelésére, ezzel elősegítik a fenntartható halászati gyakorlatokat. Júniusban workshopot szerveztek Seattle-ben, ahol kormányzati és nem kormányzati szervezetek, törzsek és halászati hatóságok találkoztak, hogy megvitassák az automatizált sonar rendszerek alkalmazásának lehetőségeit.
Ahogy a kutatási csapat tovább finomítja a számítógépes látási rendszert és kapcsolatokat épít a különböző érdekelt felekkel, a projekt jelentős előrelépéseket ígér a lazacok nyomon követésének és kezelésének hatékonyságában és pontosságában.
Érdekes tény: Az AI technológiák alkalmazása a természetvédelemben egyre népszerűbbé válik, mivel segíthet a biodiverzitás megőrzésében és a fenntartható fejlődés elérésében.
Források: MIT News, Scientific American, Ecology Letters
