A Kódolás Világa: Felfedezések és Kihívások
2017-ben egy megvilágosodás történt velem, ami ma már nyilvánvalónak tűnik, de akkoriban meglepett: szinte minden, amit tettem, számítógépes kód által közvetített volt. Ahogy a kód áramlása az életemben egyre inkább elárasztott, úgy a világom nem tűnt jobbnak, hanem éppen ellenkezőleg, egyre rosszabbnak. Felmerült bennem a kérdés, miért is van ez így.
Két lehetőség azonnal eszembe jutott. Az egyik a kódot író emberek – a programozók – akik a popkultúrában gyakran komikus, Tolkien-rajongó különcökként jelennek meg. A másik a szuperkapitalista rendszer, amelyben sokan dolgoznak, és amelyet a furcsa Szilícium-völgy példáz. Vajon egyikük vagy mindkettőjük a kódot arra használja, hogy az emberi környezetet számukra kedvezőbbé alakítsa?
Volt egy harmadik lehetőség is, amit alig mertem megfontolni, mert a kilátása rendkívül ijesztő volt. Mi van, ha a számítás módunk ellentétben áll azzal, ahogyan az emberek léteznek? Soha nem hallottam senkit ilyen lehetőségről beszélni, de elméletileg ott volt. Kiderült, hogy az egyetlen módja annak, hogy kiderítsem, az az, ha belépek a gép világába, és magam is megtanulok kódolni.
Írónak lenni az 50-es éveimben, technikai háttér nélkül, szinte semmit sem tudtam arról, hogyan működik a kód. De néhány évvel korábban, amikor egy magazin cikket írtam a bitcoinról, találkoztam programozókkal. A kriptovaluta álnév mögött álló alkotó, Satoshi Nakamoto, alig hagyott nyomokat az identitásáról, de 100,000 sor kódot hagyott hátra, amit a kollégái irodalomként olvastak. Megtanultam, hogy több ezer programozási nyelvet használnak a gépekkel való kommunikációra, beleértve néhány tucat nagyot, amelyek nevei vagy rózsákra, vagy elképesztően erős tisztítószerekre emlékeztetnek (Perl, Ruby, Cobol, Go), és mindegyiknek megvolt a maga sajátos ethosza és kultusz csoportja.
Hirtelen a programozók birodalma gazdag és lenyűgöző világként jelent meg előttem. Később egy elméleti fizikussal beszéltem, aki a „magas frekvenciájú kereskedést” tanulmányozta a tőzsdén, ahol az algoritmusok emberi ellenőrzés nélkül próbálnak egymásnak ellentmondani a piac állapotával kapcsolatban. Megdöbbenve, de lenyűgözve hallgattam, amikor ezt a kód univerzális világot „az első igazán ember által létrehozott ökoszisztémának” nevezte. Csapata tanulmányát nem fizikával vagy számítástechnikával foglalkozó folyóiratban publikálták, hanem a Nature-ben.
Ahogy belemerültem a tanulásba, felfedeztem, hogy a kódolás világa nemcsak furcsa, hanem gyakran szórakoztató is. Az első feladatom az volt, hogy válasszak egy programozási nyelvet. A végén felfedeztem egy különleges weboldalt, a freeCodeCamp-et, ahol megtudtam, hogy a legtöbb weboldal mögött három klasszikus nyelv áll, és sokan ezekkel kezdik. Az HTML, a Tim Berners-Lee által létrehozott Hypertext Markup Language, a világháló hajnalán készült, és a weboldalak szerkezetét határozza meg, míg a CSS (Cascading Style Sheets) lehetővé teszi az HTML elemek stílusának megadását. Opcióként a JavaScript használható az elemek animálására.
Az HTML és a CSS tetszett, de amikor rátértem a JavaScriptre, hirtelen elborzasztott. Az algoritmusok természetüknél fogva egyszerűek, többségük „ha” állításokból (ha „x” történik, csinálj „y”-t; különben csinálj „z”-t) és „míg ciklusokból” (amíg „x” érvényes, folytasd „y”-t) áll. Az algoritmusok tehát összpontosítanak és megerősítik azt, amit kapnak. Alapvetően, ha ezek a dolgok jók, a világ jobbá válik; ha rosszak, a világ rosszabbá válik.
Végül szerencsém volt, amikor egy szakmai programozó barátom javasolta, hogy próbáljak ki egy másik nyelvet, mielőtt feladnám. Így kerültem kapcsolatba Nicholas Tollervey-vel, aki a Python közösségben ismert személyiség volt. Amikor először ránéztem a Pythonra, azonnal otthon éreztem magam. A nyelv szintaxisa egyszerűsége lenyűgözött, míg a nyelv tervezője, Guido van Rossum, a kommunikációt és a közösséget helyezte előtérbe, ami empátiát sugárzott. A Python nevét Monty Python után kapta, ami egy ízléses, emberi érintést adott a nyelvnek.
Az első napon a PyCon konferencián, ahol találkoztam Tollervey-vel, egy varázslatos világ tárult elém. Az esemény nemcsak egy szigorú gyűlés volt, hanem egy közösség ünnepe, ahol felfedeztem, hogy a kódolás nemcsak technikai tudás, hanem közösségi élmény is. A Python közösségek világszerte nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a programozás világát sokszínűbbé tegyék, különösen Afrikában, ahol a PyLadies szervezet próbálja visszafordítani a nemi és faji aránytalanságot.
Érdekes tény: A Python nyelvet a Monty Python nevű brit komédia csoport ihlette, ami a programozás világában egyedi és szórakoztató megközelítést ad a kódoláshoz.
Források:
1. A cikk írójának tapasztalatai és megfigyelései
2. Szilícium-völgy és a Python közösség anyagai
3. A Nature folyóirat cikkei
