Sokat tudunk az ókori kozmikus kalkulátorról, de a gravitációs hullámok kutatóinak tudására is szükség van ahhoz, hogy újból megépítsék
A Glasgowi Egyetem munkatársai a gravitációs hullámok elemzésére használt statisztikai eljárással fejtették meg az antikühtériai szerkezet eddig megoldatlan problémáját. A kérdés az volt, hogy hány furat van az eszköz előlapján található gyűrűkből álló tárcsa külső, úgynevezett naptárgyűrűje mögött. Az elemzés szerint a legvalószínűbb, hogy 357 furat található itt, ami megegyezik a holdév napjaival. Jóval kisebb a valószínűsége, hogy 360 lyuk sorakozik a tárcsa mögött. Továbbá kizárták a szerkezet keletkezése előtt és után is széles körben használt egyiptomi naptár napjainak megfelelő 365 furat lehetőségét.
Az Antiküthéra-mechanizmus néven is ismert ókori műtárgyat 1900-ban Elias Stadiatis, egy tengeri szivacsot gyűjtögető halász fedezte fel egy hajóroncsban az Égei-tengeren. A roncs eredetileg római teherhajó volt, de rakománya görög lehetett, feltételezhetően Rodosz szigetéről. A régészek szerint a hajó az időszámítás előtti I. évszázadban indult útnak, mielőtt Antiküthéra szigete közelében a sekély vízben elsüllyedt.
A tárgy maga nagyon különös, egy cipősdoboz méretű, sok fogaskerékből álló szerkezet, amit kezdetben órának véltek. Később, a további elemzések után egy korabeli csillagászati ismeretek alapján épített mechanikus kalkulátornak tartották. Mivel hasonlót ebből a korszakból nem ismerünk (bár korabeli római írások említenek a bolygók mozgását bemutató mozgó modelleket), és mivel az emberiség legközelebb a 18. században készített hasonló összetettségű mechanikus szerkezeteket, az antiküthérai lelet meglehetősen anakronisztikusnak hat.
Ezért is találkozhattunk vele 2023-ban a moziban, az Indiana Jones és a sors tárcsája címszereplőjeként, ahol időgépként működött. A valóságban a kart elforgatva mutatta a bolygók állását, a napfogyatkozásokat, de az olimpiai játékok idejét is.
Lassú utazás az időben előre
Felfedezését követően a műtárgy évtizedekig dekkolt az Indiana Jonesból ismerős, végtelenbe vesző múzeumi raktárakban, míg végül Derek J. de Solla Price, brit fizikus és tudománytörténész 1951-ben újból felfedezte. A hetvenes években már röntgensugarakkal tanulmányozták a felépítését, de igazán jelentős eredményeket csak a 21. század elején, 2005-ben, majd 2016-ban végzett nagy felbontású röntgentomográfiás elemzések hoztak. Ezekkel már a szerkezeten szereplő rengeteg feliratot, csillagjegyek és hónapok neveit, továbbá az egykori doboz hátuljára erősített használati utasítás töredékeit is ki tudták olvasni.
Közben 2012 és 2015 folyamán a roncs körül végzett kutatások további potenciális töredéket találtak – ez egy olyan bronzgyűrű volt, amivel kapcsolatban egyelőre nem világos, hogy a szerkezethez tartozott-e, vagy inkább egy bútor, ládikó díszítésére szolgált.
A szerkezet belső működésével és felépítésével kapcsolatban több elmélet is versengett, ezek közül leginkább a University College London Tony Freeth vezette csapatának 2021-ben bemutatott, addigi legmodernebb ismereteket összegző kutatása emelkedik ki.
Mindent beleadtak az ókoriak
A skótok friss eredménye úgy kapcsolódik ehhez, hogy Freeth és társainak munkáján fellelkesülve egy ausztrál mérnöktanár és hobbi órásmester, Chris Budiselic nekiláttak a mechanizmus megépítésének. Budiselic érdeklődése nem csak magára az antiküthérai szerkezetre korlátozódott, azt akarta megismerni, hogyan készítették, és az ókoriak által potenciálisan használt szerszámokat igyekezett rekonstruálni a történészszakma által kedvelt YouTube-csatornáján.
Az órásmester az építés során fogós kérdésbe ütközött: hány furat lehet az előlap naptárgyűrűje mögött – ő arra tippelt, hogy valahol 347 és 367 között.
A Glasgowi Egyetem fizikai és csillagászati tanszékének professzora, Graham Woan és kollégája, a LIGO gravitációshullám-obszervatórium adatainak elemzésében részt vevő Joseph Bailey is bekapcsolódott a vizsgálatba. A gyűrűből maradt hat töredéken található furatok Bayesiánus-analízisével, Markov chain Monte Carlo algoritmus segítségével arra jutott, hogy a 77,1 milliméter sugarú eredeti gyűrűn egykor 354 vagy 355 furat lehetett. A lyukak elhelyezkedésében mindössze 0,028 milliméteres eltérés lehetett, vagyis az egykori mesternek nagyon pontosnak kellett lennie.
Bailey és Woan közleménye szerint számításaik alapján az egyébként egyiptomi hónapokat feltüntető naptárgyűrű minden bizonnyal a görög holdéven alapul.
Egy kedves szimmetria, hogy azokat a technikákat, amikkel ma a világegyetemet tanulmányozzuk, most arra használtuk, hogy megértsük, hogyan követték az emberek az égitestek mozgását két évezreddel ezelőtt – mondta Woan.
(University of Glasgow)
Érdekesség: Az Antiküthéra-mechanizmus az első ismert analóg számítógép, amely már több mint 2000 éve készült, és még ma is lenyűgöző technológiai bravúrnak számít. Az AI segítségével végzett elemzések újabb titkokat fedhetnek fel róla.
Források: University of Glasgow, Wikipedia
