A Kukorica Világhódításának Genetikai Titkai
A kukorica, amelyet már 9000 éve termesztenek, mostanáig rejtély volt, hogyan tudta meghódítani a világot. A Cold Spring Harbor Laboratory (CSHL) kutatói RNS-interferencia feltérképezésével felfedték a kukorica sikerének genetikai hátterét. A kukorica a világ legnagyobb mennyiségben termelt haszonnövényei közé tartozik, a búzával, rizzsel és cukornáddal együtt.
A mezőgazdasági történetünk szerint az emberiség a Mexikói-öböl mentén kezdte el termeszteni a kukorica ősét, a teozintét, amely a perjefélék családjához tartozik. Az új kutatás megállapította, hogy a fordulópont 5000 évvel ezelőtt következett be, amikor a kukorica ősét a Mexikói-fennsíkon honos teosinte mexicanával keresztezték. Ez a genetikai keresztezés tette lehetővé, hogy a kukorica jobban tűrje a hideg időjárást, és széles területeket hódítson meg.
A kutatók nem csak a növény nemesítésének fő mozzanatait derítették fel, hanem felfedezték, hogy a hiányzó láncszem valójában egy genetikai trükk volt. A teosinte mexicana szerepe hasonlít a neandervölgyi emberek szerepéhez az emberi fejlődés során. A felföldi kukoricának azonban volt egy szaporodást támogató mechanizmusa is.
A CSHL professzora, Rob Martienssen és a Wisconsini Egyetem kutatója, Jerry Kermicle felfedezték a Teosinte Pollen Drive (TPD) nevű mechanizmust, amelynek célja a konkurens beporzók kizárása. A növény képes megmérgezni termő reproduktív sejtjeit, de csak a teozinte-kukorica hibrid pollenje hordozza a méreg génjeit. Így a nem kívánt pollenből nem keletkezik életképes mag.
A kutatók szerint a TPD mechanizmus felfedezése áttörés a mezőgazdaságban, és komoly hasznát vehetjük, például a gyomnövények elleni küzdelemben.
Érdekesség: A kukorica nem csak élelmiszer, hanem fontos alapanyag a bioüzemanyagok előállításához is, így szerepe a fenntarthatóságban is kiemelkedő.
Források: Cold Spring Harbor Laboratory
