Felice Frankel és a tudományos képek jövője
Felice Frankel, a neves tudományos fényképész, már több mint 30 éve segíti az MIT professzorait, kutatóit és diákjait abban, hogy vizuálisan kommunikálják munkájukat. Ezen idő alatt számos eszköz fejlődését látta, amelyek segítik a meggyőző képek létrehozását, némelyik hasznos, mások pedig ellentétesek a kutatás megbízható és teljes ábrázolásának elősegítésével. Frankel a Nature magazinban megjelent legújabb véleménycikkében a generatív mesterséges intelligencia (GenAI) képekben való egyre növekvő használatáról beszél, valamint a kutatás kommunikálására gyakorolt hatásairól és kihívásairól.
Frankel személyes megjegyzésként felveti, hogy vajon még mindig lesz-e helye a tudományos fényképésznek a kutatói közösségben. Az egyik interjúban a következő kérdésre válaszolt: „Mikor válik a fénykép manipuláltá?” A válaszában hangsúlyozza, hogy az, ahogyan egy képet kereteznek és struktúrálják, már önmagában is manipuláció. A legfontosabb, hogy az adatokat nem manipuláljuk, és a képek többségében az adatok a struktúra.
„Például egy régebbi képemnél digitálisan eltávolítottam a petri csészét, amelyben egy élesztőkolónia nőtt, hogy a kolónia lenyűgöző morfológiájára irányítsam a figyelmet” – mondja Frankel. „A képen az adat a kolónia morfológiája. Ezt az adatot nem manipuláltam.”
A tudományos kommunikáció etikája
Frankel szerint a kutatóknak biztosítaniuk kell, hogy kutatásukat helyesen és etikusan kommunikálják. A mesterséges intelligencia megjelenésével három fő problémát azonosít: az illusztráció és a dokumentáció közötti különbség, a digitális manipuláció etikája, és a kutatók vizuális kommunikációs képzésének szükségessége. Évek óta próbál vizuális írástudási programot kidolgozni a tudományos és mérnöki kutatók számára.
„Az MIT-nek van egy kommunikációs követelménye, amely főként az írásra összpontosít, de mi a helyzet a vizuális kommunikációval, ami már nem mellékes a folyóiratbeadásoknál?” – teszi fel a kérdést. „A tudósoknak meg kell tanulniuk kritikusan nézni egy publikált grafikont vagy képet, és eldönteni, hogy van-e benne valami furcsa.”
A jövő kihívásai
Frankel kifejti, hogy a generatív mesterséges intelligencia nem tűnik el, és kérdéses, hogy mi vár a tudományos kommunikációra. Példaként említi, hogy egy diffúziós modellt használt, hogy létrehozzon egy képet Moungi Bawendi nano kristályairól, amelyeket fekete háttér előtt ábrázolt. Az AI-kísérletei gyakran karikatúraszerű képeket eredményeztek, amelyek alig voltak valóságszerűek.
Frankel hangsúlyozza, hogy egy GenAI vizuális anyagnak soha nem szabad dokumentációként szolgálnia, de hasznos lehet illusztrációs célokra. Ha egy AI-generált vizuális anyagot be akarnak nyújtani egy folyóiratnak, a kutatónak világosan jeleznie kell, hogy az képet AI-modell hozta létre, meg kell jelölnie, hogy melyik modellt használták, valamint azt is, hogy milyen promptot alkalmaztak.
Érdekesség: A legújabb kutatások szerint a mesterséges intelligencia képes a vizuális észlelés javítására, amely segíthet a tudományos kutatások hatékonyabb bemutatásában.
Források: Nature Magazin, Felice Frankel interjúja
