Rephrase translate to hungarian and make readable my Friss eredmények szerint a leszálló űrhajók és szondák tonnaszám terítik szét az agresszív holdport, jó lenne, ha nem borítanák be a történelmi emlékeket, ugyanakkor nem zárnák ki a tartós bázisok létrehozásának lehetőségét.1969 novemberében az Apollo–12 leszállóegységének egyik fő küldetése a pontos landolás volt. Ezt sikeresen végrehajtotta: a két éve ott tartózkodó Surveyor–3 robotikus szondától mindössze 160 méterre érkezett le. Az amerikai űrhajósok a szondához sétálva úgy találták, hogy azt vastag por borítja. Az eszköz Földre visszahozott részein jól látható volt, hogy a homokfúvás komoly károkat okozott benne, a holdfelszín nagyobb darabjai egyenesen krátereket martak a felszínébe.A homokfúvás egy 1870-ben szabadalmaztatott, népszerű felülettisztító technika, amelynek során megfelelő szigetelés vagy védőöltözet használata mellett nagy nyomású levegőben utazó részecskékkel lefúvatható egy fémtárgyról a rozsda, sorja és festék. Ahogy a NASA szakemberei ’69-ben is láthatták, a Holdon is hasonlóan működik a dolog, csak sokkal durvábban. A probléma egyik része, hogy a Hold pora agresszív. A felénk megszokott, víz, szél és mozgás által lekoptatott és lekerekített szemcsékkel szemben a holdi por éles és szúrós, ezért hamarabb kárt tesz a technikában, az űrruhában, és erősen irritálja az űrhajósok orrát és szemét.Az Apollo-program keretében fél évszázada megbecsülték, hogy a rakétából kicsapó lángcsóva milyen sebességgel és milyen mennyiségű port mozgat meg. Phil Metzger fizikus nemrég két olyan tudományos dolgozatot publikált, amelyben igyekezett kiköszörülni, hogy a korabeli számítások nincsenek köszönőviszonyban a kísérleti tapasztalatokkal. Mint kiderült, a helyzet egy nagyságrenddel rosszabb, mint eddig gondoltuk, de ezt tetézi, hogy időközben nagyobbak lettek az űrhajók. Akit a rakéta füstje megcsapottA leszálló rakéta és a poros talaj találkozásának következményei kapcsán a NASA walesi születésű kutatója, Leonard Roberts végzett először számításokat 1963-ban. A kalkulációk tartalmazták a gázcsóva közvetlen hatósugarát, továbbá a talaj mentén szétterjedő csóva által megmozgatott anyagra vonatkozó becsléseket.A későbbi számítások Roberts munkájára támaszkodva 2015-ben arra jutottak, hogy az Apollo–12 mintegy 2,6 tonna port fújt szét leszállás közben.A számok és mérések között azonban voltak hézagok, Phil Metzger ezért éveket töltött parabolikus pályán mozgó repülőgépeken, a fúvóka és a talaj kölcsönhatását modellezve a 10 másodpercig tartó súlytalanságban. A szakember tapasztalatai azt mutatták, hogy a rakéta alatt keletkező kráter eróziója állandó volt, de a szemcsék mennyisége feldúsult a kiáramló gázban. Megállapította, hogy a felszín felett nagyon nagy sebességgel .
Nemzetközi jogi problémát jelent a holdra szállás közben felvert por
