Új kutatás készült az Oxfordi Egyetem Fizikai Tanszékének vezetésével, amely új fényt vet a természetes szénelnyelő rendszerek, mint az erdők és az óceánok szerepére a klímaváltozás elleni küzdelemben. Ezek a természetes rendszerek kulcsszerepet játszanak a globális hőmérséklet stabilizálásában, azonban a kutatók figyelmeztetnek, hogy a fosszilis üzemanyagok kibocsátásának ellensúlyozására való támaszkodás nem állítja meg a globális felmelegedést.
Mi az a természetes szénelnyelő?
A természetes szénelnyelők olyan ökoszisztémák, amelyek több szén-dioxidot (CO2) nyelnek el, mint amennyit kibocsátanak, ezáltal segítve a Föld éghajlatának szabályozását. Az erdők, óceánok, mocsarak és talaj kulcsszereplők ebben a folyamatban, mivel biológiai és kémiai mechanizmusokon keresztül vonják el a CO2-t a légkörből. Például a fák a fotoszintézis során szén-dioxidot kötnek meg, míg az óceánok a CO2-t a vizeikbe oldják.
Bár ezek a természetes szénelnyelők segítenek mérsékelni a klímaváltozást, kapacitásuk korlátozott. Az erdőirtás, a föld degradációja és a tengerek hőmérsékletének emelkedése csökkenti hatékonyságukat. Ráadásul ezek a szénelnyelők nem tudják kompenzálni az emberi tevékenységek folytatódó, nagymértékű kibocsátását, így önálló megoldásként nem elegendőek.
A nettó zéró és a természetes szénelnyelők félreértése
A nettó zéró fogalma, amelyet 15 évvel ezelőtt dolgoztak ki, eredetileg nem vette figyelembe a természetes szénelnyelőket az emberi eredetű CO2-kibocsátás definíciójában. Ennek ellenére a kormányok és a vállalatok gyakran támaszkodnak ezekre a szénelnyelőkre a fosszilis tüzelőanyagok használatának ellensúlyozására, ami félrevezető éghajlati haladásérzetet kelt.
A kutatás kiemeli a jelenlegi kibocsátási számítási szabályok kritikus problémáját: ezek összeegyeztetik a fosszilis üzemanyagok kibocsátását a természetes CO2-elnyelés folyamatával. Ez lehetővé teszi a országok vagy cégek számára, hogy nettó zérót hirdessenek, miközben továbbra is hozzájárulnak a felmelegedéshez. Például egy ország erdőkre támaszkodhat kibocsátásai egyensúlyozására, figyelmen kívül hagyva, hogy ezek a természetes szénelnyelők csak átmenetileg tárolják a szenet, és érzékenyek a degradációra.
A geológiai nettó zéró melletti érvek
A kutatók egyértelműbb megkülönböztetést javasolnak a kibocsátáscsökkentés és a természetes szénelnyelők használata között. Javasolják a geológiai nettó zéró megoldást, amely magában foglalja, hogy minden kibocsátott tonna CO2-ért egy tonna CO2-t állandó tárolásra helyeznek geológiai képződményekbe. Ez a megközelítés közvetlenül foglalkozik a fosszilis üzemanyagok kibocsátásával, és megakadályozza, hogy azok a légkörben maradjanak.
Azonban a geológiai nettó zéró elérése nem kis feladat. Jelentős befektetéseket igényel a szén-dioxid megkötési és tárolási technológiákba, és ami még fontosabb, a fosszilis üzemanyagok használatának drasztikus csökkentését. Enélkül a teher a természetes szénelnyelőkre hárul, ami a bolygó kockázatát jelenti.
A szénelnyelők védelme
Bár a természetes szénelnyelők önállóan nem tudják megoldani a globális felmelegedést, védelmük elengedhetetlen. Az erdőmegőrzés, a fenntartható földhasználat és az óceán egészségügyi kezdeményezések biztosítják, hogy ezek az ökoszisztémák továbbra is elnyeljék a CO2-t és mérsékeljék az éghajlati hatásokat. A kutatás hangsúlyozza a magas kibocsátású országok etikai felelősségét, hogy elismerjék történelmi szén-dioxid hozzájárulásukat és a globális természetes szénelnyelőkre való támaszkodásukat.
A cselekvés felhívása világos: a kormányoknak és a vállalatoknak csökkenteniük kell a kibocsátásokat a forrásnál, és tisztázniuk kell, hogy milyen mértékben támaszkodnak a természetes szénelnyelőkre éghajlati stratégiáikban. Csak a kibocsátások csökkentésének, a CO2 állandó tárolásának és a természetes szénelnyelők védelmének kombinálásával remélhetjük, hogy jelentős előrelépést érhetünk el egy stabil éghajlat felé.
Érdekesség: A természetes szénelnyelők, mint például az erdők, évente körülbelül 2,6 milliárd tonna szén-dioxidot képesek elnyelni, ami a globális kibocsátás körülbelül 30%-át jelenti.
Források: Oxfordi Egyetem, CICERO Központ a Nemzetközi Klímakutatásért.
